Most nem ilyen sikamlós részek jönnek, pedig egy csomó folyó árad mostanság... namindegy. a lényeg, hogy valamit sikerült elkezdenem. Talán csütörtök v pénteken erősítettem egy olyat has-kar-váll-mell kombóban, hogy azóta sem múlt el teljesen az izomlázam :D Szombat foci, vasárnap kis pihi, mert a hasam még akkor is úgy fájt, hogy minden kis mozdulatra egy etióp gyerek szülési fájdalmai jöttek rám. Mazochista módon jóérzés volt végre viszont érezni a régi barátom, izomláz pajtást. Hétfő megint foci. Míg a szombati amolyan fun jegyben telt, igazán nem tudtam rápörögni, a hétfőit már komolyan vettem, mert szervezett játék folyik, ami nagyon is tetszik és férfiasan lehet gyűrkőzni. Más kérdés, hogy többnyire kétajtós szekrényekkel találkozom, aminek nem mindig örülök a végén, de akkor is jóez. Azonban most a hétfő is dekoncentráltan ment. Kihagytam az összes ajtó ablak helyzetem, valamint egyszer a saját lábam is földkörüli pályára állítottam, akkora luftot rúgtam tiszta lövőhelyzetben.

A játék végeztével kaptam azért dícséretet, mondván, hogy egy darab passzt sem szórtam el, de ezt amolyan keserű vigasznak és nem teljesen igaznak éreztem. Sokszor nem találtam a helyem a pályán, mint ahogy ez időnként mindenre igaz velem. Ja, még belefőztem foci előtt egy jó kis lazább udvari edzést a napba, ha már sütött végre egy kicsit a nap.

A meló ma épp jó hangulatban telt, igazából szeretem ezt a helyet. Viszont szükség van fejlődésre, hogy meg is maradhassak a jelenlegi pozíciómban. A mai nap pozitívuma: várhatóan köszönőlevelet fogok kapni egy 70+ éves ügyféltől a türelmes és sikerre vezető kiszolgálásomért. Örüljünk már, ha van minek :D

Mindenki azt kérdezi, van-e barátnőm, van-e lány az életemben mostanság. Mondhatni rengeteg, de azt is, hogy semennyi. Igazából valahogy se bátorságom, se erőm nincs ezzel foglalkozni. Félek, hogy túl sokat változtam és nem biztos, hogy ez előnyösen mutat más szemében. Nem mint "mások szemében", tehát nem arra gondolok, hogy igazán foglalkozom mások véleményével, hanem arra, hogy ha már barátnő lenne a közelben, nemtudom biztosan megmondani magamról, hogy megfelelően tudnék bánni vele. Értsd itt, törődés, modor.

Egy biztos. Cipő meghalt, papucs meg senki nem akar lenni.

Úgyhogy ha szép lassan is, de rendet kell csapni a kertemben.

http://www.lifetilt.hu/blog/2013/04/a-kockas-has-dieta

Még 1-2 napot adok magamnak lábadozásra, már elmúlt a betegség féligmeddig, szerdáig úgyis dolgozom. Aztán nekiesünk. Komolyan elgondolkoztatott a cikk a hasamról, amivel akárhogy is nézzük, már jóideje küzdöm. A legutóbbi session során egész szép lett, de azthiszem ezekkel a tanácsokkal mégjobb lehet. Főleg az izolált dolog, azt most kurvafontosnak tartom, mert eddig a felső két kockát az alsó kettőhöz képest mindig túledzettem :D Aztán az meg elég furán nézne ki mintha a mellizmod meghosszabbítása lenne, aztán meg ilyen anorex lezárás :D

A mai okosságom: mindig magasabbra a mércét, mert ha nem is sikerül teljesíteni, még akkor is jobb vagy, mintha alapból alacsonyabb célért kevesebbet teszel.

De gyakorlatilag nem sikerül a tervezettek szerint csinálni ezt az edzés dolgot. 2-3 napja azthittem csak elfeküdtem a nyakam, erre tegnap melóban már sorozatgyilkosan mély orgánummal beszéltem. Elkapott valami szar. Csak múljon el hamar, mert idegesít, emiatt a kedélyállapotom sem megfelelő. Fasznak van kedve betegen ugrálni...

Hóban mondjuk még sosem futottam, egyszer ki kéne próbálni.

Tulajdonképp mi is a különbség a kettő között? Talán hogy az egyik nagyon jól behatárolt céllal átitatott fanatizmussal történik, a másik pedig céltalan fejjelrohanás a semmi felé.

Szombaton erősítettem azthiszem utoljára. Másnap izomláz, gondoltam akkor majd ma folytatjuk, hétfőn úgyis foci.

A tegnapi fociról röviden: 19.55kor még itthon tele adrenalinnal egy 70 perces meccs után, amit végül győzelemmel zárt a csapatom. 8 körül már a város másik felén kellene lenni. Najo, vágjunk bele. Gyors cucc összedobálás, aztán már száguldok is ki az ajtón. Szakad az eső. Nembaj akkor is megyünk. Biciklivel. Miután útrakeltem végül el is gondolkodtam, hogy a szakadás nem volt elég kifejező az esőre, mert az utak szinte úsztak a vízben. Ezenkívül elég erős ellenszél is volt, szal tekerni kellett mint mókus a betonkereket. Végre odaérek, teljesen átázva. Mindegy, csak végre játszhassak, már úgyis bemelegedtem a tekeréstől. Sehol senki, futsal meccs van a csarnokban. Na király. Még a teraszról indulás előtt vetettem egy aprócska reménykedő pillantást az égre, hátha ezúttal megkönnyíti a dolgom, de nem így lett. 0fok közeli hőmérsékleten erős szélben, zuhogó esőben 4 km tekerés oda vissza. Bőrig ázva, vörösre fagyva. Komolyan elgondolkoztam, most akkor mennyire rohadtul hülye is vagyok?

Átlag ember valószínűleg most minél nagyobb jelzőt keresne erre, de aztán mikor visszaértem a meleg otthon ajtajához, már kicsit mosolyogtam is az egészen. Nem mindenkiben van meg az az erény, hogy teljes odaadással csináljon valamit. Még ha nem is profi szinten, hanem úgy, ahogy tudom, mindig teljesen odateszem magam azokhoz a dolgokhoz, amik fontosak, vagy szeretem.

És most miután leírtam ezt a mondatot, rá is jöttem. Valószínű ezért szenvedek ennyire a sulival. Mert nem érdekel eléggé. Ennek a mértékén, akármiről is van szó, nem csak az említett példáról, nem egyszerű változtatni. Ha valami nem érdekel, vagy kevésbé, esetleg teljesen lemondtál róla, elég nagy erőfeszítést kíván a csapásirányának megváltoztatása.

Nade ne is filozofáljunk tovább. Egy dolgot akartam leírni. Az izomlázból húzódás lett, szokás szerint. Pedig tényleg igyekeztem minél kevésbé leterhelni magam így hirtelenjére elsőre. Úgyhogy most óvatosabban, de folytatom, amint elmúlt. 

Ráadásul ha már nyavajgunk, a nyakam is elfeküdtem ma, úgyhogy kurvára elegem van az életből.

Legalább zárjuk jó zenével. Pupupápá.

Szombat futás, hétfőn foci. ezzel úgy le is tudtam a futás részét a hétnek. Végiggondoltam, hogy igazán izmosodni szeretnék főleg, ahhoz pedig ez bőven elég lesz. Főleg ha időnként úszni is eljutok már.

Erősíteni ma sikerült először, így visszagondolva elég lekvárul sikerült. De amennyire formában vagyok, inkább kezdem lepkefing szintről szépen fokozatosan haladva, mint 6x meghúzódva lesérülni 5ből. Lehet többet is bírnék, de valamiért nem volt ma bennem elég akarat.

A kajálásról meg csak annyit. Mivel lefogyni nem igazán tudok már hova, ezért tökmindegy mit eszek kb. Igen brutális hülyeségeket beszélek most, és minél tovább folytatom ezt a posztot annál nagyobbak sikerülnek. Elvileg nem így kéne csinálni. De mivel minden ember más, mindenkinél más út vezet a paradicsomba. Az persze más kérdés, hogy rendes paradicsom, vagy csak ketchup lesz a végén.

A második heti melót követően kezdek fejlődni meglátásaim szerint. Remélhetőleg egyre lejjebb kúszik majd az átlagos ügyfélkiszolgálási időm is ezzel.

Mivel semmi jelentős nem jut most eszembe, így jelentéktelenül le is zárom ezt a bejegyzést.

Jóéjt.

Hát az első futásom mondható totális bukásnak. 4 kilós kört akartam menni, aminek a fele sikerült. Se kitartás se erő nem maradt a második felére, így pihentető esti sétában végződött. Kiadós izzadás pipa, fejfájás, tüdőbaj pipa. De legalább több mint a semmi.

Eddig sem voltam dohányos, de előfordult, hogyha megkínáltak elfogadtam. Mostanában talán kicsit többször. Délután pedig meglátott egy barátom, akit már kispöcs korom óta ismerek, de őszintén szólva a reakciójától még ígyis leesett az arcom kicsit. Alapjáraton lebaszás és jólmegmondaniakarás lett a kezdete, majd a vége pedig az hogy nekem bizony rohad a tüdőm és most meg vagyok kérdőjelezve.

Igaz ismerem és tudom, hogy elvei vannak, ahogy nekem is, de én hajlamos vagyok időnként átlendülni a másik oldalra is. Ennek ellenére meglepett a reakciója, mégha tudtam is, hogy valami hasonlót fog reagálni.

Nade most tekerjük fel a zenét és süppedjünk vissza a melankóliába. 

Túlvagyok az első hetenem a Magyar Telekomnál. Nem volt könnyű, ráadásként direkt durvánsok műszakot vetttem fel kezdésnek, pedig nem szokták javasolni. Beleszokni a dologba jólesz, gondolom. Jövőhéten már kicsit több mozgásterem lesz a választott beosztásomnak köszönhetően, így remélhetőleg a ma elkezdődő edzés project sem szenved hátrányt.

Sosem készülhet az ember fel feljesen valamire. Talán már említettem, de ha nem, úgy érzem fizikailag és mentálisan készen állok az előttem álló dolgokra. Azonban mikor lehet valaki teljesen biztos effelől?

Amikor legutóbb elkezdtem ezt az egészet, még teljesen más helyzetből indultam. Volt egy teljesen stabilnak tűnő lelki hátterem, ami akkor hirtelen kiszakadt az életemből. Talán ennek az űrnek a egyfajta kitöltési próbálkozásaként sikerülhetett, amire még előtte sosem voltam képes, 3-4-5 hónapon keresztül "viszonylag" rendszeres edzéssel elérni egy magasabb fizikai és mentális státuszba. Erősebb lettem testben és lélekben. Aztán körülbelül azóta eltelt 8 hónap és úgyérzem megmaradt valami belőle. Talán nem sok, de remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy építeni tudjak rá.

Most viszont a kételyek továbbra is fennállnak, mert most nincs meg az a hirtelen nagymértékű pozitív vagy negatív változás, ami mindenképp arra sarkallna, hogy muszáj csinálni. Vajon elég erős leszek hozzá? Egyáltalán képes leszek újra szeretni? Időnként amikor ez eszembejut, komolyan nem találom magamban a választ. Persze, hülye kérdés. Miért ne lennék rá képes?

Egyetlen dolog van ami biztos jelenleg, hogy igénylem az edzést, egyszerűen megérzem ha a szervezetem szomjazik rá. Semmi más nem biztos. Elképzelhető, hogy ezúttal nem fog ugyanúgy sikerülni, de az is, hogy esetleg jobban. Ha meg sem próbálnám, az lenne a legrosszabb.

Az elvem még mindig ugyanaz. Semmi konditerem, semmi por, semmi moslék. Eddig magyarázhattam rengeteg logikátlan indokkal, de a héten megtaláltam rá a legegyszerűbbet. Általában szimplán mindig a legegyszerűbb módszer a leghatásosabb, főleg ha testmozgásról van szó. Ezért vagyok híve a barbár erősítős kitartós ha befosok akkor is megpróbálom/megcsinálom módszernek. Amit por és konditerem nélkül nem tudsz elérni, azt nem tartom igazán mérvadónak. Hisz régen sem volt konditerem meg ilyenolyan porok, mégis voltak fizikailag korrekt állapotban emberek, nem csak hurkatöltő formában léteztek.

Ma este tehát elkezdem a futást. De mivel minden kezdet nehéz, így nekem is nehezemre esik szembeszállni magammal és kilépni az utcára, majd elindulni a hosszú úton, aminek nem látom a végét, ahelyett, hogy maradnék a seggemen és kényelmesen tenném a dolgom.

Nem felejtettem el, hogy az előző edzésszezonban tettem egy ígéretet, amit akkor nem tartottam be. Egy Monor-Gyömrő futásról volt szó. Nem szeretnék ígérgetni semmit ezúttal, de ha képesnek érzem magam rá, megteszem.

Na valami ilyet éreztem mikor felkeltem fél órája. Nembiztos, hogy normális, bár nálam mondjuk megszokott ez a reggeli ultrakóma, kóválygás. Ezért is kelek délben sokszor, hogy egyszerűen elkerüljem. :D Tegnap megvolt az első munkanapom, és 20 perc múlva indulok a másodikra. Rengeteget kellett kérdeznem, amit kicsit röstellek is, de még mindig inkább ez, minthogy elbasszak valamit. Leghamarabb csütörtökön jutok kis levegőhöz, de akkor is este 9re érek haza. Péntek ugyancsak meló, ígyhát ha máshogy nem jön ki, szombatra tervezem elkezdeni a futást. Kell is mert őszintén szólva pocsékul érzem magam fizikailag.

Napindító zene:

Hát végül mégiscsak sikerült. Úgy terveztem a hétvégét végigkészülöm a vizsgára, de magamat ismerve jobb lett volna gondolni se rá. Ugyanis vasárnap délután 4kor még egy büdös bötűt se olvastam ez az oktatási anyagból. Aztán végül hajnal 4ig ledaráltam az egészet. Természetesen másnap reggelre úgyéreztem, semmi se maradt meg, így a keep calm and majd lesz valahogy vészterv lépett életbe. Nem volt hiába az elmúlt 2 hét alatt rászánt 60 óra tömény fülelés, a vizsgát teljesítettem. Büszke vagyok magamra, mert azthiszem van miért. 3 körön szenvedtem keresztül magam ahhoz hogy meglegyen ez a meló, úgyhogy azthiszem ideje behajtani a befektetett tőkét.

A vizsgáztatók is elmondták a végén a véleményüket rólam és a legutóbb leírt meglátásaim újra igazságot nyertek. Kemény lesz az elkövetkezendő időszak, de MINDEN TÉREN helyt akarok állni.

Meló. Edzés. Suli. És egy olyan "élettér" ami igazából nem is az, de valahogy mégis szerves része a mindennapjaimnak. Igaz, hogy a legvalószínűbb, az első 3 érdekében kicsit lejjebb fogom adni az itt remélt elvárásaim, dehát kitérdekel. Azért nem beszélek arról, hogy mi is ez, mert nincs kedvem ecsetelni valamit, amit mások úgysem értenek meg.

Az első 3 felsorolt dolog azthiszem világos, hogy miért. A kételyeim azonban továbbra is fennállnak, ilyen háromfrontos háborút nem emlékszem, hogy vívtam volna bármikor is magammal szemben. Mindenesetre ki kell derítenem, hogy képes vagyok-e rá. Ha máshogy nem, akkor a szokásos barbár módon: leszarunk mindent, nolife és koncentrált ánuszerőfeszítés.

Még a héten pihi, valszeg a jövőhéten már kezdek is, akkor kialakul, hogy miként kezdem el felépíteni magam.

Addig is valami pörgető:

Akárhogy is nézzük, fasza héten vagyok túl. Kb elsőként teljesítettem a kötelező behallgatási órákat, holnap jön az utolsó oktatás, aztán hétfőn vizsga. Úgy döntöttem, mivel az elmúlt 48 órából legalább 24et folyamatos fejtágítások között éltem túl, a suliból megérdemlek egy szabad délelőttöt, így első héten. Rengeteg új embert ismertem meg és mégtöbb információt szívtam magamba ezidő alatt(remélhetőleg). Amit nyilvánvalónak látok, az az, hogy ha sikerül a vizsga, akkor is személyileg mindenképp változnom kell. A patronálóm szerint ma ún. "bestrokeoltam" egy ügyféltől, ami kurvára nemjó. Le kell győzni magamat és főképp az ügyfelet, különben miafaszt keresek egy piacvezetőnél, ha be is jutok.

Sokminden kering a fejemben, de ezekről most nem írnék, mert jelenleg hatalmas aszteroidák csak és ezek elég nagy fejfájást okoznak. Szép álmokat.

Lassan egy hónapja nem is írtam egyáltalán...sokszor eszembejut, hogy kéne, de valahogy sose jutok el eddig általában.

Rengeteg dolog történt velem, mióta elkezdtem ezt az egészet és sokszor azt sem tudom már, hányadán állnak a dolgaim az élettel. Kicsit megtörve érzem magam... A héten elhagyott a törpehörcsögöm is, amire mondjuk már fel voltam készülve, de mégis valahol mélyen szar volt elfogadni, hogy végleg nincs. Önmagában az, hogy láttam napról-napra egyre jobban gyengülni, egy bizonyosfajta kínzó érzést keltett. Hiszen ki szereti, ha a hozzá közel álló szenved. De vonatkoztassunk most el a hörcsögtől, egy nagyon közelálló rokonom Parkinsonos lett. Ez is úgy önmagában nem lenne akkora probléma, mert együtt lehet vele élni..valamennyire. De azt látni, hogy szinte magába roskad valaki akire eddig felnéztél elég megrázó. Főleg ha még esetleg mikor vele beszélsz kettesben, csak úgy magának megjegyzi, hogy már úgy sincs sok hátra...és hasonlók.

Előbb utóbb mindenki betonbiztos bástyái leomlanak, előbb utóbb egyedül maradunk és cipelnünk kell a saját keresztünk. De nem állhatunk meg, mert tartozunk annyival ezeknek az embereknek, hogy az emléküknek dicsően adózzunk. Mindenkinek lesznek ilyen időszakai, de szemlélet kérdése, hogy hogyan áll majd az egészhez.

Ilyenkor leginkább az apró sikerek értékelődnek fel a megfelelő időben és helyről érkezett támogatás mellet. Kicsit amolyan barbár módon sokmindennek készülök nekiugrani egyszerre és akárhogy is nézzük, ilyenkor az ember elgondolkozik azon, hogy vajon képes lesz-e rá. Nevezhetjük félelemnek is a kudarctól, de a jelen helyzetemre nem ezt mondanám, hiszen akkor el sem kezdtem volna ezeket a dolgokat.

2 interjún és egy oktatás felén vagyok túl eddig, és ha a vizsga is sikerül a végén, elég komoly lehetőséggel élhetek, talán hosszú idő óta először. Viszont nemkevés időt és energiát vesz el, ugyanakkor a suli még el sem kezdődött. Az edzésről meg ne is beszéljünk.

Azért mondtam, hogy barbár módon, mert igazán nem terveztem még meg, hogy hogy fogom ezeket a dolgokat összehozni, viszont teljesen biztos vagyok benne, hogy mindegyiket csinálni fogom. Mert muszáj, mert igénylem és mert valahol a saját magammal szemben támasztott elvárásaimmal is ideje felszegett fejjel nekimenni. Lehet fal lesz de ki nem szarja le? Ha meg sem próbálom, akk elmehetnék mohának is.

Valahogy a koncentrációm a dolgokhoz mostanság igen gyenge. Ezen egyenlőre ötletem sincs hogy változtassak. Vagyis van, brutefoce-módszer: koncentrál-koncentrál-koncentrál...

Múlthéten megkeresett Mr. Lifetilt boss, kellemesen meglepődtem rajta amikor úgymond a segítségem kérte, igaz különösebben nem tudtam a hasznára lenni, de felüdülés volt úgymond...

Ennyi bullshit meg depresszív szar után nemárt lezárni ezt az egészet egy jó kis zenével:

;

Szeretem az amerikai focit. Lehet írtam már, nem emlékszem. Tegnap elkezdődött az idény vége, a rájátszás, 1 hónap múlva kiderül, ki lesz a legjobb idén. Azonban kicsit fáj ma a szívem, hiszen a továbbjutásért 7kor magyar idő szerint a Baltimore Ravens játszik az Indianapolis Coltssal. Pont a két kedvenc csapatom. Hogy a helyzet még rosszabb legyen, a továbbjutó majd a Denver Broncossal játszik jövőhéten, akiknél ottvan a Colts eddigi irányítója, az egyik példaképem is. A helyzet súlyát átérezve és a tavalyi megkezdett szokást követve a tortilla alapfelszerelés lesz a meccsre, legalább fájdalomdíjként. :D

Holnap 3 napon keresztül folyamatos vizsgázás. Hogy őszinte legyek az áttanult órák száma erősen konvergál a 0hoz, de mint már nemegyszer tapasztaltam, ez rohadtul nem mindig számít. Örülni fogok ha holnap reggel egyáltalán kinyílik a szemem, mert úgy nézek ki mint egy gyengébb boxmeccs szereplője, csak úgy random feldagadt a jobb szemem. Nem csak én szenvedek mostanság, hanem Szotyi, a hörcsögöm is...szegény kezdi mutatni a korának megfelelő jeleket, iszonyat fáradt, állandóan alszik, folyton csipog és mintha 80 éves lenne.
Amikor először belegondoltam, hogy mennyire megszerettem ezt a kis szőrgombócot, eléggé elkeseredtem, de sajnos ez az élet rendje. 

2 hét vizsgadrukk, aztán ha jólemlékszem alkalom sincs már, úgyhogy ideje lesz elkezdeni tervezni az edzéseim. A cél megvan, bár elég inkonkrét, úgyhogy ezen még pontosítani kell.

Mindenkivel történnek rossz dolgok. Esetleg olyanok, amelyek nem annyira rosszak, mégis kellemetlenek. Vagy egyenesen elviselhetetlenek. A fokozatokon lovagolhatok, a lényeg ugyanaz. Van, aki megrándítja a vállát és már fél lábbal a következő percet éli és van, aki nem. Ha helyes a pillanatnyi megérzésem, a minket körülvevő atmoszféra, az egész világ azt sulykolja, hogy az a menő, ha leszarod az ilyesmit és csak továbbmész. Szerintem ez nem helyes. Muszáj rendberaknunk a dolgainkat, mielőtt akkora kuplerájt halmozunk fel magunkban, hogy egy reggel felébredve akkorát rúgunk a minket terhelő szemétkupacok egyikébe, hogy jókora kurvaanyázások közepette eszünkbe jut, mennyire elbaszott az egész és meghal egy kis részünk.. a lelkünkből.

Az imént néztem meg a címnek adott című filmet Emma Watson főszereplésével és őszintén szólva letaglózott. Bár amúgyis azt veszem észre magamon, hogy sokszor túl érzelmi alapokra helyezek bizonyos elgondolkodtató témákat. Lehet túlzok, de lehet, hogy épp helyénvaló, ahogy felfogom ezt az egészet. Itt és most viszont a racionalizáló énem szerinti túlzás a helyénvaló.Szeretem magamban, hogy képes vagyok ilyesmire. Nehéz elmondani, leírni, hogy mi is ez, de most is szorítja a mellkasom, kicsit fullasztó és kellemetlen, de valahol jóérzés is. Teljesen beleéltem magam Charlie helyébe.

Nem akarom leírni a film tartalmát, mert érdemes megnézni. Úgygondolom a 8.4es imdb értékelés tökéletes. Ilyen filmet nem néz magától egy srác. Kis részem szégyellte is valahol az ilyesmit, de aztán rájöttem, hogy teljesen emberi amit teszek. Semmi kivetnivalót nem érzek már benne.

http://hungarian.imdb.com/title/tt1659337/

"We can be heroes, just for one day.."

Mindennap eszembejut a blog, mégha olykor csak másodpercekre. Ha leírni nem is írom le mostanság, amin a tekervényeim kalandoznak, azért van, hogy úgy gondolkozom sokszor, mintha írnék. 

Ugyancsak sokszor jut eszembe, hogy mennyire kerül kukába mindaz, amit szeptemberig elértem azzal, hogy most igyekszem úgymond téliálmot adni a testemnek. Ezért ha mást nem is, kényszeresen mindennap ha eszembejut legalább 1-2 sorozatot fekvőzök. Mégse lenne jó teljesen elölről kezdeni január végén, vagy akár az elején...? Kitudja, ahogy a történet adja majd.

Reményeim szerint akkor már a médiatechnológia szakirányág is nagyon közel kerül. De az elmúlt két hét mákolása miatt egyre közelebb érzem.

Megint csak összevissza kavargó dolgok vannak a tökfejemben, de egy biztos. Ami rávett arra, hogy ezt a pár sort leírjam, egy dal. Sok dal van amit szeretek, mégtöbb amit meghallgatok, kevés amihez fontos emlékeim fűződnek, és mégkevesebb, ami ennél is többet jelent. Amit igazán magaménak érzek. Na ez egy ilyen dal.

Feltűnt a neten végre. 3 évet vártunk rá 2009 óta, de megérkezett a trilógia utolsó darabja, a Tré. Őszinte szubjektív véleményem szerint nem üt olyat mint a Dos, de van rajta pár igazán érdemes szám. Akkor lássuk:

Brutal Love: Nemhittem volna, hogy valaha Green Daytől fogok lassúzásra majdhogynem tökéletes számot hallani. Pedig most úgyérzem jól megkaptam, az arcomba, hogy nesze ilyet is tudunk, Töki. Reggel mikor még másodszor hallgattam csak az albumot...(azóta már jópáron túlvagyok) egy igen elborult ötletem támadt...bazmeg ennek az alapja komolyzene! De hogy jön Schubert és a Green Day össze?
https://www.youtube.com/watch?v=2bosouX_d8Y  a zongora.... 
Őszintén első hallgatásra nem tetszett a szám, de mostmár ha nem lenne az albumon, nemsokon múlna, hogy meg se hallgassam. Olyan igazi minden összedől körülöttetek, de csak fogod a csajt, és vezeted.  Öröm az ürömben... namindegy, nem ragozom tovább. Csemege.

Missing You: Hát kifejező. Kicsit tinilányosnak érzem olykor, de a fenébe is. Kell ez mégiscsak. Ígyis úgyis a fejembe eszi magát.

8th Avenue Serenade: azthiszem még most is, hogy a szám elején mindig elromlik az adott elektronikai eszköz amivel lejátszom...hatásos. Amúgy kellemes kis dúdolgatós dalnak érzem, erős közepes. Bár meg kell hagyni, a gitárszólók bejövősek.

Drama Queen: na ez nagyon nem jön be...tábortüzes zene még oké, de mi ez a nyávogós szar hozzá? Valami kislányról hadovásznak aki épp most szokhat majd hozzá a rendszeres havihoz. Mivan??? Ez nagyon nem jön át. Az instrumentális része tetszik, de a szöveg, számomra katasztrófa.

X-Kid: ezt a nótát asszem megint eltalálták. A mélyebb énekhang egyfajta kellemes hatást kelt.. Pirospont.

Sex, Drugs & Violence: ebben a dalban szerintem több maradt, elméletben mint ami kijött belőle, a cím alapján kicsit többet sejtetne, de olyan gyerekmondókás hangulata lett a refrénnek...

Little Boy Named Train: a kissrác akinek a neve..VONAT??? a következő Thomas a gőzmozdony lesz. Namindegy, legalább hallgatható az anyag, bár nem kiemelkedő...kicsit izzadtasnak érzem.

Amanda: rocknroll az ősidőkből. Ehhez talán még idő kell, de jelenleg inkább nem mint igen. 01:15től pedig mintha váltás jönne, kicsit felélénkül de megint visszazuhan. Kész hullámvölgy ez a dal.

Walk Away: Nemtudom mi oka van, hogy történt meg miaf... a lényeg, amikor meghallgattam ma reggel ezt a dalt, valamiért könnyes lett a szemem. Meglepődtem. Ezt a zenét filmekbe illőnek érzem, amolyan igazi búcsúdal egy happy endinggel. Amikor a főhős elindul az úton, mert ideje van már, nemtudja mi lesz, de bizakodó. Ha valaki meg tudná mondani miért van ez, megköszönném. Néha még a hideg is kiráz ettől a számtól.  A brutal love és ez viszi az albumot felfelé rendesen. Nálam No1.

Dirty Rotten Bastards: Bakahimnusz. Olyan menetelős részegenröhögveéneklős. Bár az a 600 méter hosszú yeeeeeee ee eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee nekem kicsit flegmának tűnik. :) 2:00 körül igazi tempó is érkezik, a fejrázást megkövetelve. Megintcsak egy nagyonjól eltalált dal. Ami nagyon hiányzott számomra, hogy olyan számot kapjunk, aminek több fejezete van, úgymond részekre lehet osztani. Na ez a szám ilyen.

99 Revolutions: Nagyonjól indít, tökéletesebb utolsóelőtti számot el se tudnék képzelni. Van benne ütem, hogy kitombolhasd magad, mégis amolyan buli után pihenős érzetet kelt bennem. Ha forradalmi nem is, de egy jó kis lüktető szám lett belőle.

The Forgotten: azért illik ide a szám, mert tulajdonképp az idei albumoknak nem volt szerintem igazi története, mind független és önmagában megítélendő volt. De amúgy stílusára szerintem a legkevésbé sem Green Day. Muszáj volt mégis feldobni mer Twájlájt O.O Egy biztos, hangulat kell hozzá. És ilyen hangulatom nem sokszor van.

Szerintem összességében megfelelőnek mondható a 3 album, nekem tetszenek.
Már csak egy kérdés maradt: mennyit kell még várni a következő albumig? :D

Napok óta az jár a fejemben, hogy én mennyire nem akarok azon agyalni mostanság, hogy mikor edzzek. Amúgy is mással foglalkozom mostanában. Aztán meg jönnek a zhk, a pótzhk...a pótpótzhk.. majd a vizsgák, a pótvizsgák meg a pótpótvizsgák...szal maradjunk annyiban, hogy februárban folytatás. Addig meg elleszek ahogy leszek. Írni talán fogok. Talán nem, de szerintem tökmindegy. Más lettem mióta elkezdtem ezt a blogot,  de nem azért, mert elkezdtem. Sokszor eszembejut, megérte-e? Azt gondolom mindenképp.

Hogy mi lesz a blog jövője? Azt a sors írja. Törölni nem fogom. A többi majd eldől.

Hát...kicsit késve, de talán így jobb is, leírom mitgondolok a két megjelent Green Day újdonságról. Az Uno-t jó sokáig kellett emésztgetnem, mert kicsit fura volt elsőre, hogy kevesebb az az igazi keserédes Green stílus a számokban, mint esetleg anno az American Idiot, vagy a 21st Century Breakdown esetében. A trailerek alapján igazából tetszett az új vonulat, a kicsit rock n rollos irány, de hiába készültem fel rá, azért mégis felkészületlenül ért.

Nade lássuk számszerű lebontásban:

!Uno

Nuclear Family - olyan igazi bulikezdő zene, megadja az alaphangot, semmi baj vele, bejövős, sikítgat a gitár szépen, a dob is a helyén van, a vokálra meg sose volt panaszom.

Stay the night - megint egy jól eltalált dal, a hangulatot is sikerült felvenni, igaz nem elsőre, kellett hozzá jópár hallgatás..  az egyetlen bajom a rengetek refrénnel van... stay the night, stay the night...1 dalban 100szor frusztráló tud lenni azért. Szerencsére nem csak ebből áll a szöveg.

Carpe Diem - Augusztus tájékán hallottam először a dalt..nagyon tetszett. Most sincs vele különösebb bajom. Max annyi, hogy nem kiemelkedő, inkább az a populáris, kommersz.. a címe is...mindenki arról pofázik manapság, hogy élj a mának és ne a mamának. Amolyan szerethető rádiósláger.

Let Yourself Go - Mivel nem vágattam le teljesen a hajam szeptemberben, így kaptam hozzá megfelelő fejrázós nótát. Igazi pörgés, csak úgy lüktet. Őrült. Always f*ck-f*ckin with my head now... :)
Azonban: ezen fenti utolsó 3 dalban mindegyiknél az a problem, hogy rengeteg a refrén ismétlés..de mondom, szerethető, adja..szóval még pont jó. Vagy csak nem vagyok objektív....

Kill The DJ - Egy igazi fülbemászó rocknroll nóta, életérzés, egy metafora. Őszintén szólva kicsit többet foglalkoztam ezzel a dallal mint a többivel mert érdekelt a jelentése. Nézzetek utána, megéri. Szerintem az album legjobb dala. És a gitár mintha magától énekelne. Szuper. De nehogy valaki megölje a kibaszott dj-t mert nem akarom, hogy végelegyen a dalnak :)

Fell For You - Kicsit zokogó gitárt érzek az elején, aztán felébredsz az izzadtságodban. Egy álom, amiben megcsókollak. Egyszer csak mintha magamat találnám a dalban, de szerintem ezzel mindenki így van, aki volt már szerelmes egyszer. Megragadta a hangulatot, de valahogy kevésbé fogott meg. Egyedül ez a két sor:

I'll crash into you, crash into you,
Did you crash in my imagination too?

Loss of control - Pörgős, fejrázós, de ezt most szerintem túllőtték. Van benne dinamika és jó is, de nem igazán hagyott bennem nyomot. We're all crazy.

Troublemaker - A bajkeverők az előző túllövés után igazi laza fülbemászót raknak megint elém. A második legjobb szám holtversenyben... Ráadásul táncolható is talán...wtf? És az a gitárszóló, úristen...
U given me a heart attack. High-five.

Angel blue - megtépik a gitárt az elején bizony, van benne ritmus, ez is egy jobbféle nóta. De most történetet valahogy nem tudtam hozzárakni..pedig általában sikerül. Mert a zene kihozza, ez benne a jó, mondjuk nem csak zöldnap esetén, általánosságban is akár.

Sweet 16 - ezt nagyon tininótának érzem...egyszer tetszik, de több mint 50%ban nem. Fura. Nemtudom hovarakni. Olyan részegen üldögélős egy házibuli végén. Valahogy akármennyire nemakarom, mindig egy szülinapi torta jelenik meg a képzeletemben...ettől meg nevetségesnek érzem az egészet.

Rusty James - Mintha átvezetéssel kezdene az előző dalból, kicsit alacsonyan kezd, de aztán bejön. Nem tipikus Green Day nóta, de azért mégis ottvannak a dalban. Egy, csak egy gang van talpon a town.

Oh Love - Albumzáró. Mégis elsőként jelent meg. Talán ezzel akarták jelezni, hogy itt nincsvége, merthogy olyan érzésem van tőle, hogy tényleg nincs vége az albumnak, nem teljes. Kell a Dos hozzá. A klipje is meglepő. Idén nem szedték elő a jellemző kicsit omladozó társadalmi világképet, hanem egyszerű formában, mégis talán burkolva adják át a tudásuk a bácsik.

Félmondatos sorok, felakasztott szív... és akkor bevillan az agyadba az american idiot vörös kézigránátszive. Hát persze, tudják ők micsinálnak, nefossatok gyerekek :)

!Dos

See you tonight - langyoska bevezető, reménykedő. Tábortűz mellett összetakaróvalbújva éneklős? Ehhez aztmondom alkalom kell.

F*ck time - az első trailer után az egyik legjobban várt dal, sajnos sikerült lelőni a poént, merthogy a Foxboro hot tubs néven futó szupertitkos nyilvános projektjük miatt más címmel, de hallható volt már a dal kb 2 éve a hálón.  Nagyon jól vezeti fel a dalt Tré bácsi, meg Mike bácsi, de aztán a várakozásaim talán túl magasra lőttem be. Rocknroll nóta megintcsak, de nem érzem annyira jónak. Azért az elejét meghallgatva mindig felhúzza a hangulatot legalább. Nem lehetett volna az első 14 másodpercet ismételni akkormár inkább végig? :D

Stop when the red lights flash - They made me surrender. Ez a dal nagyon jólett. Lazaság, precíz ritmusok és jó szöveg. Esküszöm emiatt rögtön megszerettem az albumot.

Lazy Bones - kinyitod a szemed. Az ágyadon fekszel. Nézed a plafont. F*ck that shit, theres nothing to do there. És nem is akarsz semmit csinálni. Persze ennél azért több. Egyszerű, de zsenagyszerűális. I dont want your simpathy. A stop when the R L F-fel együtt nagyon felfelé viszik az albumot.

Wild One - lassú. De igazi Green Dayes. Aztmondom megfelel.

Makeout Party - Akciófilmzene? Ugyancsak szuper, és az az ordítás hatalmas :D 2:05nél beugrik a Rage against the machine gitárja...nagyon hasonlít...pont ma reggel menet közben jutott eszembe. És a mátrixot is belehúzta a dal a fejembe.

Stray Heart - Pont ma jött ki a videoklipje. Kicsit bizarr, nem úgy mint a zene. Amolyan billegős, de fasza greenday burkolatban. Kicsit reménytelenséget érzek benne sajnos, de pont ez teszi számomra zseniálissá.

Ashley - Hát...női név. 4/5. De olyan mint valami részeg csajozós duma: Ashley, are u ready to ride? :D

Baby eyes - Billie szépen hajlítgat. Amilyen szelíd a dal, olyan meglepően csattanós a vége. De nem lövöm le a poént :)

Lady Cobra - Cowboyrock? A kezdéstől egy bajszos nagykalapos western figura jut eszembe, de mégis biciklin teker mint egy állat egy szakadék felé. Normális kép ez? Nem. A gitár se normális, de nagyon adja. A dal egy őrült, aki csak barátkozni akar.

Nightlife - Aki látta a Kill the dj videóját, meg fog érteni: olyan mintha megölték volna a djt, a partynak vége, és részegen dudorászunk egy teremben. Aztán jön a váratlan csaj vokál. Miaszar??? Meglepő, de aztán csak ringatózol a ritmuson és rájössz, hogy ez király. Sőt. 

Wow! That's loud - Csak annyit tudok rá mondani, hogy igen, tényleg az. Nemtetszik és a végén a zúgás idegesítő tud lenni.

Amy - már megint ez a barátkozós baromság. Senkinek nem tesz jót a friendzone, de azért a dal jóféle. Egy forró nyári nap estéjén hintázva lazítós.

Please dont go. Merthogy kell a Tré...de hol van még a január?

Laza két óra el is röppent eközben. Úgyvoltam ma megyek futni végre, mert hosszú idő óta minden passzol és még ráadásul a kondícióm is pocsékabb a szánalomra sem méltónál.

De most lazy bones van. F*ck the world, im a panda.

Megfázás. Kislábujjtalanság és egyebek...csak a késleltetési idő nő.

Asszem most nem gondolkozom frappáns címen, semmi elgondolkodtató nem jut eszembe...pedig csak egy pici macskajaj van jelen a fejemben. Sokszor jut eszembe érdekes dolog, amit esetleg leírhatnék, de odáig ritkán jutok, hogy tényleg le is írjam. Valahol talán ez rendben is van, mert inkább elvagyok és többnyire megélem a dolgokat, mint leírom... emiatt a blog jelentősége kicsit visszaesett. Viszont a megléte továbbra is egyfajta ösztönző hatással van arra, hogy folytassam az edzést, mégha csak ilyen tesze-tosza módon is, nem úgy mint kezdetekkor. Meg aztán vannak bizonyos tényezők, ami miatt megintcsak kevésbé jönnek össze a mozgással kapcsolatos elhatározásaim.

Az elmúlt 3 hétből az első kettő hétfői fociján mintha totális dekoncentráltság lett volna minden mozdulatomban..szar passzok, rengeteg hiba. És a gólok száma is minimális lett. De legalább voltak. Kicsi reménysugár még az emésztőgödörbe is látszik ugyebár :)
Aztán a legutóbbi héten, ami a 3. hivatott lenni vala, összeszedtem magam és csak arra koncentráltam, hogy a hibák ne legyenek. Nem is jöttek. 1, azaz EGY elrontott passz másfél óra alatt és legalább 5 gól. Az eddigi talán legjobb teljesítményem. Az első gólt szerintem egy időre megjegyzem... kapunak háttal állva, gurul felém a passz, mögöttem rohan ki a kapus, készen mindenre. Egy pillanat töredéke volt az egész, gyorsan hátrasandítottam és a szemem sarkából láttam, hogy egy kicsi, de talán pont elég ahhoz hogy jólegyen...hely van a lába között.
Aztán ilyen ösztönösen...bár csak többször lenne ilyen, nemtudom honnan jön időnként, teljesen természetesen átengedem a lábam között gurulni a labdát, tovább a kijövő kapus felé. Majd a legutolsó pillanatban, amikor még meg lehet lepni, egyszerű lehelletfinom sarkazással szép kis kötényt csináltam a portás-elvtársnak. Gól.
Néha erről szól sokminden. Egy pillanat, amit észreveszel és megragadsz. Esetleg gyönyörködsz benne, ha épp arról van szó.

A héten generációváltás is lezajlott...hősiesen 8 évet végigszolgált mobilcome végre nyugdíjba mehetett. Helyét egy igazi keményfiú vette át, egyenesen a galaxisból érkezve, hogy segítségemre legyen...
Vagy épp elvegye a következő két éjszakám :D Ennek köszönhetően 1 edzést tuti kihagytam... a futásról meg nem is beszélek mert a hétfői focik után szinte képtelen vagyok futni. Kedvem sincs hozzá, meg a szalagok sem érzik magukat sokszor teljesen jól.

Turul. Aranypéntek. Válogatott-meccs. Na akkor menjünk. Összefoglalva: A meccs ritka szar volt, de legalább a sör fogyott...nem is kevés.
Aztán megtapasztalhattam milyen érzés azután találkozni egy csajjal, hogy előtte már volt esetleg közötök egymáshoz. Hát fura. sőt, kibaszottul feszélyező.

Vagy csak én vagyok rosszul beállítva?

De valahogy mégsem az. Igen. Elkezdődött végre a How I Met Your Mother 8.évada. Régóta vártuk. De egyben a jóban ottvan a rossz is. Lehet ez lesz az utolsó évad?

Namindegy, az évadnyitó szerintem fergeteges lett, végigvigyorogható részemről. Úgyterveztem a 7.évadot újranézem másodszor mielőtt nekikezdek, mint ahogy tettem anno az első 6-tal is, de nem tudtam várni. Néha csak tenni kell egy váratlan lépést. Most például házit írni.

Kisebb vájlingnyi mákos gubát majszolgatva eszembejut, már lassan 8 napja nem írtam értelmeset.. kedden kódolástechnikán rádöbbentem, hogy talán most először van olyan tanár az egyetemen, akit igazán tisztelek. Főleg a stílusa miatt, meg persze azért, hogy minden órán plusz jegyeket osztogat jó válaszokért cserébe. Igaz még nemsikerült megcsípni egy ilyen kérdést se, de nem is zavar annyira. I feel like a sir after Kódolástechnika előadás.

A világ változik. Justin Bieber jó számot is tud csinálni, a reggeli kelés is tud könnyebben menni...és a hajam is tud egyszerre rövid és hosszú lenni. Lehet nagyon szökött fegyencnek nézek ki mostanság, mert a minap valami helyi kemény gyerek megilletődve rámköszönt mikor szembenéztem vele az utcán. Pedig nem is ismerem. Akit meg ismerek, nem ismer meg. Na most akkor mi..?

Szenvedésnek is mondható, de a futásra nagyon nemsikerül rávenni magam. Semmi kedvet nem találok magamban mostanság. Egyedül a hétfői focikon kardiozom úgymond, de akkor másfél órán keresztül úgy, hogy szokás szerint csuromvizes pólót hozok haza. Water-armor? Kockaszarság. Namindegy. 
Szeretem amikor ennyire leizzadok. Nem azért, mert jajdejóbüdi, meg hudeguszta, hanem mert ilyenkor tudom, hogy a leadott energiám hasznosan, megfelelő mértékben "égett ki" belőlem. Meg a sok szar amit eszek, jobb is. :)

Az erősítés azért folyamatosnak mondható, bár a mennyiségét lehet kifogásolni. Most, hogy úgymond megemberesedtem, kicsit nehezebb motiválni magam. Nem sírás ez az egész, csak megállapítások.

Egy-két választ várok jelenleg, ezek alapján lépek majd tovább. De hogy miben?

Majd előbb utóbb kiderül.